megszületünk.élünk.meghalunk.

megszületünk,mint ártatlan,ordító,kis angyalkák.pihe puha a bőrünk, imádnak minket, holott még semmire se vagyunk képesek, csak vagyunk és hagyjuk hogy kiszolgáljanak bennünket és imádjanak.olyan ez mintha egy kicsit valamiféle Istenek lennénk.

telnek az évek, az imádat átvált szeretetté, már nem szolgálnak ki minket,meg kell tanulnunk rengeteg dolgot, minden egyes napunkon tanulnunk kell valamit, tanulás az evés, a játék, a fürdés, a szeretet, a ragaszkodás, de még mindig kis Istenek vagyunk.

kezdünk felnőni, már nem kell mindennap tanulnunk,bár most is tanulunk csak sokkal fontosabb dolgokat, mint az emberi viselkedés, a kapcsolatok, a halál, a világegyetem miértjei.már mindent magunknak kell megcsinálni, senki nem rajong körbe minket, saját magunkon áll, hogy felemelkedünk vagy elbukunk. most már nem vagyunk Istenek,mi szolgáljuk a mi kis csodalényeinket, mi imádjuk, mi szolgáljuk a test a testünkből, vér a vérünkből született apróságokat.

megöregszünk,lerobbanunk, egyre több betegséggel küzdünk. minket féltenek, minket védelmeznek, de hiába teszik ez ellen nincs semmilyen csodaszer, nem használ a pénz, és nem használ semmilyen szeretet sem, mert a halál a fejünk felett lebeg, ez ellen nem tudunk tenni.

már csak emlékek vagyunk, egy test a földben,amibe még kapaszkodhatnak, hogy valóban léteztünk. nem marad utánunk már csak szomorúság, és régi szép emlékek, nem vagyunk többé..

"mert ez az élet rendje.."

Megosztás a facebookon