félek megkérdezni Tőle hogy mit rontottam el, mit csináltam rosszul.

mi az a dolog ami miatt képtelen vagyok hosszú távon kapcsolatot kialakítani a másik nem képviselőivel?

nagyon félek attól a választól amit mondana, mi az én defektem.

de talán nem is akarom olvasni a válaszát, akkor valóságossá válna, és lehet azt nem bírnám elviselni.

valójában lehet nem is akarnék rajta változtatni, mert az jellemez engem.

teljesen felemészt ez a kettős érzés.

akármit is tegyek, bármelyik énem is fog győzni a másik összefog törni..

nem tudom mit csináljak..

áhh

Megosztás a facebookon

Miért maradunk egy rossz kapcsolatban??

ennyire félünk az újtól? vagy csak nem akarunk magányosak lenni? 

értem én hogy szerelem meg rózsaszín köd, csiribáácsiribuu az egész kapcsolat,de a 349. nagy balhé után nem az "üüsük a másikat míg lélegzik" balhéra gondolok,hanem mikor érzelmileg terrorizáljuk a másikat,miért nem tudunk váltani? miért kell idegileg tönkre tenni a másikat? értem én, a megszokás, lehet van még benne némi szeretet is, ragaszkodás, de úgy érzem inkább azért nem merünk lépni mert félünk a magánytól.pedig a magány nem rossz dolog, van időd megismerni magadat, felfedezni az életet, azt hogy képes vagy egyedül is boldogulni nem kell a másikra támaszkodni.

úgy gondolom nem kell félni ezektől a dolgoktól, mert minden jobb lehet annál minthogy tönkre menj idegileg, nem kell hajszolni a kapcsolatot ha eljött az ideje rád talál, ha valóban készen állsz rá, találsz egy társat aki mellet nem úgy kelsz fel reggelente,:" ma talán jobb lesz, ma talán megváltozik minden,kibírom még mellette, minden jobb lesz.."

mert igenis létezik minden ember számára egy ilyen személy,csak türelmesnek kell lenni és hinni benne.

Megosztás a facebookon

végeztem veled...

nem érek annyit hogy találkozz velem, akkor nincs miről többet beszélnünk..

azt hittem neked számított valamit ez az öt év, de most már látom tévedtem..

úgy gondolom minden szavad hazugság volt..

egyből a barátnőd szoknyája mögé bújsz..

nem akartam közétek állni, semmi ilyen szándékom nem volt..

bár ha ez tönkre teszi a kapcsolatotokat akkor szerintem át kellene gondolnotok mennyire is bíztok meg a másikban...

de nem is ez a lényeg..

hogy tud csak azt akartam neked mondani, hogy nem csak téged tartalak hibásnak, mindketten elkövetünk a magunk kis hibáit..szépen akartalak elengedni veszekedés nélkül, anélkül hogy gyűlölnénk egymást.. nekem ez kellet volna a tovább lépéshez, de ezt nem írhattam volna le neked facebookon.. de neked úgy látszik nem értem ennyit hogy beszélj velem.. 

hát oké, tovább lépek e nélkül és nyugodt szível..

és tudod miért ?? 

mert tudom hogy én meg tettem a magam részéről a lépést hogy békés úton váljunk szét egymástól..

még annyit hozzá tennék hogy nekünk kettőnknek nincs többé közös jövője!!!

Megosztás a facebookon

Élhetünk úgy, hogy titkok, hazugságok vesznek minket körül?

Nem másoknak mondott hazugságok, hanem amit saját magunknak nem ismerünk be, tagadásban élünk saját magunkkal..

Sajnos igen

Beismerem hogy hazudtam, eltitkoltam saját magam elöl az igazságot.

Vagy csak féltem hogyha beismerem akkor valóssá válhat?

De nem tagadok tovább!

Nem hazudok tovább magamnak!

De kénytelen vagyok leírni,mert különben tovább folytatom és soha nem fogom teljesen beismerni..

 

Nem akarok kapcsolatot,mert nem állok készen egy kapcsolatra,mert még élni akarok, kiakarok próbálni dolgokat amiket egy kapcsolatban élőnek nem illik vagy nem szabad... stbstb

Ezeket és hasonló dolgokat mondtam minden egyes alkalommal mikor valaki megkérdezte: "miért nincs barátod?" "miért nem akarsz komoly kapcsolatot?"...

De az igazság az, hogy ezek nem teljesen  fedték az igazat.

Persze volt benne nagyon sok minden amit komolyan gondoltam, de én AKAROK EGY BARÁTOT,EGY SZERELMET, EGY KAPCSOLATOT, VALAKIT AKI CSAK ÚGY MINDEN OK NÉLKÜL HOZZÁ BÚJIK, LOPVA BELESZAGOL A HAJAMBA ÉS AD RÁ EGY CSÓKOT, AKAROK VALAKIT AKI ÚGY CSÓKOL MINTHA AZ ÉLETE MÚLNA RAJTA, VALAKIT AKI A KÉT KARJÁBAN TART BOLDOGSÁGBAN,BÁNATBAN ,AKAROK VALAKIT AKI SZERET ENGEM..

de..

volt egy srác..

nagy szerelem volt, hibáztunk mindketten, ami még megbocsátható lett volna,de utána átvert,megalázott,hazudott..

ez az ami miatt nem akarok kapcsolatot

amint közel kerülök egy sráchoz az jár a fejemben hogy csak engem szédít vagy van más is rajtam kívül akinek még csapja a szelet,azt figyelem minden egyes találkozásnál,beszélgetésnél mikor hazudik és mikor mond igazat..

nem tudok megbízni a fiúkban.. 

pedig akarok.. nagyon akarok, de egyszerűen nem tudom elhessegetni ezeket a gondolatokat..

Ő és a tettei lettek az én mumusom..

De mégse aggódok, hogy vénlány maradnék:), mert tudom hogy lesz egy srác, aki megtudja szerezni a bizalmamat, aki szeretni fog engem, aki elüldözi a mumosokat..

Én beismertem, nem hazudok tovább, Te is enged el, sz*r lesz, de idővel meghálálod Önmagadnak!

Megosztás a facebookon

Az életet sokan hasonlítják egy játékhoz..

Nos ezen én is elgondolkoztam, valóban van e benne valami hasonlóság és megtaláltam a lehető legjobb hasonlatot ( legalábbis számomra:) )

Az élet olyan mint a kaparós sorsjegyek. Soha nem tudod hogy mit fogsz nyerni, de mindig számítasz a nyereményre.

Az izgalom mikor lekaparod az első számot, figurát arra emlékezett mikor megkaptam az első fizetésemet.

Ha nyersz újra akarsz játszani, ha nem sikerül akkor is újra és újra akarsz játszani míg össze nem jön.

Ha belegondolunk az élet is ilyen, nyerünk egy kocsit, egy házat, egy új munkát mindig többet és többet akarunk (mert őszintén szólva telhetetlenek vagyunk..:) )

Veszítettünk? Akkor addig hajtjuk "kaparjuk" míg össze nem jön a "jackpot" 

Persze vannak akik feladják az első "kaparás" után, nos Ők azok akik nem mernek kockáztatni.

 

A szerelmet és a barátságot a lottó 5-höz tudnám hasonlítani.

Ugyanazok a "számok" a pároddal, a barátaiddal akkor Tietek a Főnyeremény, sajnos nem az a rakat pénz:) , de az érzés mikor egymásra találtok az felér a pénzel!

Nem igaz?

Nem!

Annál sokkal többet ér!

Tehát ha meg van az ötösöd, ne enged el mert nem biztos hogy újra meglesz az a bizonyos öt szám...

Megosztás a facebookon

Sokan mondják hogy "a kapcsolataidat Te magad irányítod.." szerintem ez nem igaz.

Hiszen hiába ragaszkodsz valakihez ,ha Ő nem akar az életed része lenni többé.

Annyit tehetsz hogy elfelejted,ami igazából nem lesz nehéz, ha józan paraszti ésszel átgondolod az egészet rájöhetsz, nem ér annyit szenvedni miatta, ha nem kíváncsi rád akkor valószínűleg soha nem érdemelte meg a szíved egy részét.

Természetesen vannak olyan kapcsolatok amiket nem kell elfelejteni,például egy szerelem.De nem ilyen " hilmi- holmi szerelem" ahol két hétig-hónapig együtt voltatok, (nagy részt a testi örömök miatt) utána pedig sírtok hogy "soha többé nem lesztek szerelmesek" .Nos az ilyen szerelmet enged el nyugodtan, Tárolhatod a  fejedben mint két hónap fantasztikus ágytorna, de többet nem igazán ér!

Viszont a mindent elsöprő érzés,mikor csak Ő létezik számodra, mikor megbeszélitek a találkozott és fél órával előtte már lepkék rugdossák a hasfaladat az izgatottságtól, mikor minden egyes csókkal újra és újra éled az első csókotokat.Ezt a kapcsolatot nehogy kitöröld a fejedből,sőt ne csak ott tárold! Nyugodtan adj helyet a szívedben is. Mindegy hogy békésen váltatok el vagy éppen szét rúgnád a hátsó felét, de volt idő mikor Ti egyek voltatok. Testileg-lelkileg egyé váltatok, kitárulkoztatok a másiknak. Épp ezért próbáld meg elfelejteni a haragot, a dühöt és gondolj a szép időkre hiszen voltak olyanok csak beárnyékolja a méreg.

Ha sikerül szép emlékként gondolni rá, akkor a szíved is megnyugvást talál .(természetesen ez a fajta tárolás ne árnyékolja be az új kapcsolataidat, válaszd külön a kettőt)

 

 

( Nekem is volt egy számomra fontos személy akit elvesztettem.

Nem mondanám azt hogy az Ő hibája volt, vagy az enyém.Mindketten nagyon sokat hibáztunk. A harag és a düh bennem is elég sokáig dolgozott. Terveztem hogyan fogom leordibálni a fejét vagy éppen hogyan térdelek az egyik legkényesebb pontra ami a férfiak számára lehet. De ahogy teltek a napok, hetek, hónapok rá kellet jönnöm hogy nem hibáztathatom csak Őt, mert mindig két emberen múlnak a dolgok.

Nem mondanám azt hogy Ő életem párja mert nem tudhatom hogy mit sodor elém még az út, de ha a sors úgy döntene hogy megviccel miket  és újra egy pár lennénk akkor talán soha többé nem engedném el.

Én megtanultam várni és ha kell elengedni. Bízz magadban és Neked is menni fog! )

Megosztás a facebookon