Tacsra vágott.. Nem kicsit.. Nem tudom hogy bizhatok e benne. Úgy érzem igen, de ha őszinte akarok lenni nem is ismerem. Annyit tudok ha nemet mondok neki az nagyon fájna. De nem tudom miért.

Miért ilyen nehéz mindig? Miért nem lehet csak egyszer könnyebb., bonyodalom nélkül..

Azt mondta szeret, de mivan ha csak azért, hogy higgyek neki? Milesz ha azt mondom oké, folytassuk és utánna osszetori a szívem? Nem tudom mit csináljak. A sírás kerülget egész nap, megszakadt a szívem.. 

Megosztás a facebookon

Vajon miért nem vagyunk képesek bízni a másikban?

Hányszor kell eljátszani a bizalmunkat míg végül semmi sem marad belőle?

Úgy vélem minél jobban szeretjük a másikat annál nagyobb ez a határ.

De megéri pont nekik ekkora bizalmat szavazni?

Hiszen tőlük fáj a legjobban, mert ugyebár mindig az bánthat a legjobban akit a világon a legjobban szeretünk.

Természetesen nem arra a akarok célozni,hogy ne bízzunk meg senkiben, de ne hagyjuk hogy egymás után többször átvágjanak. 

Megbántottak egyszer? oké..

mindenkinek jár egy második esély.

De ha másodjára is megbánt akkor köszönj el a kis bizalom nevű érzelemtől, legalábbis arra a személyre vonatkozólag.

Az új ismerőseinkben viszont miért nem vagyunk képesek bízni?

Miért ítélünk el egyes embereket az első benyomás után?

Mindenkinek jár azaz első esély nevezetű kártyalap, akkor miért dugjuk a hátunk mögé? miért tépjük szét?

Mi van ha tévedünk?

Az első benyomás nem minden!

Nem mindenkibe lehet bele látni egykét óra alatt.

Adjunk esélyt az embereknek,hiszen mindenki vágyik az "esély" kártyalapra legyen szó bármilyen kapcsolatról.

Megosztás a facebookon