dühös vagyok, csalódott

dühömet ajtó éles csapódása jelzi,

csalódottságom néma hallgatás, kínos csendje rejti.

nyugodt lelkem háborogni kezd,

mint a tenger elpusztít mindent.

nem kint a terepen viszi messzire a haragot,

belsőm dobozában a falaknak csapkodja ostorát.

könnycsatornám csapját szorongatja,

ha tudná, régen beszorult annak sugara.

 

Megosztás a facebookon

Sokan mondják hogy "a kapcsolataidat Te magad irányítod.." szerintem ez nem igaz.

Hiszen hiába ragaszkodsz valakihez ,ha Ő nem akar az életed része lenni többé.

Annyit tehetsz hogy elfelejted,ami igazából nem lesz nehéz, ha józan paraszti ésszel átgondolod az egészet rájöhetsz, nem ér annyit szenvedni miatta, ha nem kíváncsi rád akkor valószínűleg soha nem érdemelte meg a szíved egy részét.

Természetesen vannak olyan kapcsolatok amiket nem kell elfelejteni,például egy szerelem.De nem ilyen " hilmi- holmi szerelem" ahol két hétig-hónapig együtt voltatok, (nagy részt a testi örömök miatt) utána pedig sírtok hogy "soha többé nem lesztek szerelmesek" .Nos az ilyen szerelmet enged el nyugodtan, Tárolhatod a  fejedben mint két hónap fantasztikus ágytorna, de többet nem igazán ér!

Viszont a mindent elsöprő érzés,mikor csak Ő létezik számodra, mikor megbeszélitek a találkozott és fél órával előtte már lepkék rugdossák a hasfaladat az izgatottságtól, mikor minden egyes csókkal újra és újra éled az első csókotokat.Ezt a kapcsolatot nehogy kitöröld a fejedből,sőt ne csak ott tárold! Nyugodtan adj helyet a szívedben is. Mindegy hogy békésen váltatok el vagy éppen szét rúgnád a hátsó felét, de volt idő mikor Ti egyek voltatok. Testileg-lelkileg egyé váltatok, kitárulkoztatok a másiknak. Épp ezért próbáld meg elfelejteni a haragot, a dühöt és gondolj a szép időkre hiszen voltak olyanok csak beárnyékolja a méreg.

Ha sikerül szép emlékként gondolni rá, akkor a szíved is megnyugvást talál .(természetesen ez a fajta tárolás ne árnyékolja be az új kapcsolataidat, válaszd külön a kettőt)

 

 

( Nekem is volt egy számomra fontos személy akit elvesztettem.

Nem mondanám azt hogy az Ő hibája volt, vagy az enyém.Mindketten nagyon sokat hibáztunk. A harag és a düh bennem is elég sokáig dolgozott. Terveztem hogyan fogom leordibálni a fejét vagy éppen hogyan térdelek az egyik legkényesebb pontra ami a férfiak számára lehet. De ahogy teltek a napok, hetek, hónapok rá kellet jönnöm hogy nem hibáztathatom csak Őt, mert mindig két emberen múlnak a dolgok.

Nem mondanám azt hogy Ő életem párja mert nem tudhatom hogy mit sodor elém még az út, de ha a sors úgy döntene hogy megviccel miket  és újra egy pár lennénk akkor talán soha többé nem engedném el.

Én megtanultam várni és ha kell elengedni. Bízz magadban és Neked is menni fog! )

Megosztás a facebookon