kettős érzés

 félek megkérdezni Tőle hogy mit rontottam el, mit csináltam rosszul.

mi az a dolog ami miatt képtelen vagyok hosszú távon kapcsolatot kialakítani a másik nem képviselőivel?

nagyon félek attól a választól amit mondana, mi az én defektem.

de talán nem is akarom olvasni a válaszát, akkor valóságossá válna, és lehet azt nem bírnám elviselni.

valójában lehet nem is akarnék rajta változtatni, mert az jellemez engem.

teljesen felemészt ez a kettős érzés.

akármit is tegyek, bármelyik énem is fog győzni a másik összefog törni..

nem tudom mit csináljak..

áhh

félek

megtehetem -e hogy nem kérdezem meg?

figyelmen kívül hagyhatom őt?

tudom hogy nem..

de iszonyatosan félek

mi lesz hogyha nemet mond?

megakarom próbálni, most tényleg

szükségem van rá hogy legalább meg próbáljam.

nem akarok még egy lehetőséget elszalasztani!

ha nem sikerül akkor is legalább elmondhatom hogy én megpróbáltam.

fura lesz? persze hogy az

de melyik új dolog nem az?

mi lesz hogyha nemet mond?

összetöri a szívem...

 

rossz kapcsolat? NA NEE

Miért maradunk egy rossz kapcsolatban??

ennyire félünk az újtól? vagy csak nem akarunk magányosak lenni? 

értem én hogy szerelem meg rózsaszín köd, csiribáácsiribuu az egész kapcsolat,de a 349. nagy balhé után nem az "üüsük a másikat míg lélegzik" balhéra gondolok,hanem mikor érzelmileg terrorizáljuk a másikat,miért nem tudunk váltani? miért kell idegileg tönkre tenni a másikat? értem én, a megszokás, lehet van még benne némi szeretet is, ragaszkodás, de úgy érzem inkább azért nem merünk lépni mert félünk a magánytól.pedig a magány nem rossz dolog, van időd megismerni magadat, felfedezni az életet, azt hogy képes vagy egyedül is boldogulni nem kell a másikra támaszkodni.

úgy gondolom nem kell félni ezektől a dolgoktól, mert minden jobb lehet annál minthogy tönkre menj idegileg, nem kell hajszolni a kapcsolatot ha eljött az ideje rád talál, ha valóban készen állsz rá, találsz egy társat aki mellet nem úgy kelsz fel reggelente,:" ma talán jobb lesz, ma talán megváltozik minden,kibírom még mellette, minden jobb lesz.."

mert igenis létezik minden ember számára egy ilyen személy,csak türelmesnek kell lenni és hinni benne.

Titkok és hazugságok

Élhetünk úgy, hogy titkok, hazugságok vesznek minket körül?

Nem másoknak mondott hazugságok, hanem amit saját magunknak nem ismerünk be, tagadásban élünk saját magunkkal..

Sajnos igen

Beismerem hogy hazudtam, eltitkoltam saját magam elöl az igazságot.

Vagy csak féltem hogyha beismerem akkor valóssá válhat?

De nem tagadok tovább!

Nem hazudok tovább magamnak!

De kénytelen vagyok leírni,mert különben tovább folytatom és soha nem fogom teljesen beismerni..

 

Nem akarok kapcsolatot,mert nem állok készen egy kapcsolatra,mert még élni akarok, kiakarok próbálni dolgokat amiket egy kapcsolatban élőnek nem illik vagy nem szabad... stbstb

Ezeket és hasonló dolgokat mondtam minden egyes alkalommal mikor valaki megkérdezte: "miért nincs barátod?" "miért nem akarsz komoly kapcsolatot?"...

De az igazság az, hogy ezek nem teljesen  fedték az igazat.

Persze volt benne nagyon sok minden amit komolyan gondoltam, de én AKAROK EGY BARÁTOT,EGY SZERELMET, EGY KAPCSOLATOT, VALAKIT AKI CSAK ÚGY MINDEN OK NÉLKÜL HOZZÁ BÚJIK, LOPVA BELESZAGOL A HAJAMBA ÉS AD RÁ EGY CSÓKOT, AKAROK VALAKIT AKI ÚGY CSÓKOL MINTHA AZ ÉLETE MÚLNA RAJTA, VALAKIT AKI A KÉT KARJÁBAN TART BOLDOGSÁGBAN,BÁNATBAN ,AKAROK VALAKIT AKI SZERET ENGEM..

de..

volt egy srác..

nagy szerelem volt, hibáztunk mindketten, ami még megbocsátható lett volna,de utána átvert,megalázott,hazudott..

ez az ami miatt nem akarok kapcsolatot

amint közel kerülök egy sráchoz az jár a fejemben hogy csak engem szédít vagy van más is rajtam kívül akinek még csapja a szelet,azt figyelem minden egyes találkozásnál,beszélgetésnél mikor hazudik és mikor mond igazat..

nem tudok megbízni a fiúkban.. 

pedig akarok.. nagyon akarok, de egyszerűen nem tudom elhessegetni ezeket a gondolatokat..

Ő és a tettei lettek az én mumusom..

De mégse aggódok, hogy vénlány maradnék:), mert tudom hogy lesz egy srác, aki megtudja szerezni a bizalmamat, aki szeretni fog engem, aki elüldözi a mumosokat..

Én beismertem, nem hazudok tovább, Te is enged el, sz*r lesz, de idővel meghálálod Önmagadnak!