Miért maradunk egy rossz kapcsolatban??

ennyire félünk az újtól? vagy csak nem akarunk magányosak lenni? 

értem én hogy szerelem meg rózsaszín köd, csiribáácsiribuu az egész kapcsolat,de a 349. nagy balhé után nem az "üüsük a másikat míg lélegzik" balhéra gondolok,hanem mikor érzelmileg terrorizáljuk a másikat,miért nem tudunk váltani? miért kell idegileg tönkre tenni a másikat? értem én, a megszokás, lehet van még benne némi szeretet is, ragaszkodás, de úgy érzem inkább azért nem merünk lépni mert félünk a magánytól.pedig a magány nem rossz dolog, van időd megismerni magadat, felfedezni az életet, azt hogy képes vagy egyedül is boldogulni nem kell a másikra támaszkodni.

úgy gondolom nem kell félni ezektől a dolgoktól, mert minden jobb lehet annál minthogy tönkre menj idegileg, nem kell hajszolni a kapcsolatot ha eljött az ideje rád talál, ha valóban készen állsz rá, találsz egy társat aki mellet nem úgy kelsz fel reggelente,:" ma talán jobb lesz, ma talán megváltozik minden,kibírom még mellette, minden jobb lesz.."

mert igenis létezik minden ember számára egy ilyen személy,csak türelmesnek kell lenni és hinni benne.

Megosztás a facebookon