happy birthday to you..

lassan itt a szülinapom..

hogy őszinte legyek nem igazán várom. nem azért mert, megint idősebb leszek meg ráncok, öregedés és társai ez nem zavar (illetve még nem zavar) inkább az fáj hogy úgy érzem nincs olyan ember akivel szívesen ünnepelném a születésem "csodálatos" napját.vannak barátaim, rokonaim, ismerőseim, de egyikhez se érzem most magam olyan közel.úgy érzem senkinek nem fontos annyira az én szülinapom, valahogy soha nem volt az a fergeteges ünneplés. szerintem sokan azt se tudják mikor van pontosan, bár "fészbúk" segítene nekik,de hoppá levettem a dátumot. nincs szükségem olyan emberek köszöntésére akik az utcán meg se ismernek..

igazából sok vágyam van a szülinapomra,de egyik se teljesíthető..

nagyon szeretnék egy napig tartó hóesést.tudom sok fennforgást okozna balesetek, mufurc emberek,de én boldog lennék, de mivel ez kb akkor fog megtörténni ha az északi sarkra utazok ezért ezt a kívánságot hanyagolom egy pá évig.

szeretnék egy hatalmas meglepi bulit az összes régi barátaimmal.de ez is lehetetlen mivel senkivel nem beszélek közülük..

nem is sorolom tovább mert csak rosszabb kedvem lesz.

elég gyászosra sikerült ez a bejegyzés,de most ez van 

Megosztás a facebookon

megszületünk.élünk.meghalunk.

megszületünk,mint ártatlan,ordító,kis angyalkák.pihe puha a bőrünk, imádnak minket, holott még semmire se vagyunk képesek, csak vagyunk és hagyjuk hogy kiszolgáljanak bennünket és imádjanak.olyan ez mintha egy kicsit valamiféle Istenek lennénk.

telnek az évek, az imádat átvált szeretetté, már nem szolgálnak ki minket,meg kell tanulnunk rengeteg dolgot, minden egyes napunkon tanulnunk kell valamit, tanulás az evés, a játék, a fürdés, a szeretet, a ragaszkodás, de még mindig kis Istenek vagyunk.

kezdünk felnőni, már nem kell mindennap tanulnunk,bár most is tanulunk csak sokkal fontosabb dolgokat, mint az emberi viselkedés, a kapcsolatok, a halál, a világegyetem miértjei.már mindent magunknak kell megcsinálni, senki nem rajong körbe minket, saját magunkon áll, hogy felemelkedünk vagy elbukunk. most már nem vagyunk Istenek,mi szolgáljuk a mi kis csodalényeinket, mi imádjuk, mi szolgáljuk a test a testünkből, vér a vérünkből született apróságokat.

megöregszünk,lerobbanunk, egyre több betegséggel küzdünk. minket féltenek, minket védelmeznek, de hiába teszik ez ellen nincs semmilyen csodaszer, nem használ a pénz, és nem használ semmilyen szeretet sem, mert a halál a fejünk felett lebeg, ez ellen nem tudunk tenni.

már csak emlékek vagyunk, egy test a földben,amibe még kapaszkodhatnak, hogy valóban léteztünk. nem marad utánunk már csak szomorúság, és régi szép emlékek, nem vagyunk többé..

"mert ez az élet rendje.."

Megosztás a facebookon

Az élet mindig furcsa dolgokat tár az emberek elé..

Örömet, bánatot, szerelmet, csalódást..

Mindegy csak meglepő legyen az emberek számára!

Biztos jól mulat rajtunk ahogy próbáljuk megoldani a gondjainkat, ahogy próbáljuk elfogadhatóvá tenni az életünket..

Megosztás a facebookon