iszonyatosan izgultam, enni inni nem bírtam..

próbáltam csinosba vágni magam már amennyire ez lehetséges

azt hittem, ha meglátom lenyugszom,de ez nem jött össze, sőt még jobban rugdosta valami a hasfalamat.

beülünk egy csendes meghitt hangulatos helyre.

ahogy egyre többet beszélgetünk a gyomrom kezdett megnyugodni,a rugdosást felváltotta az ökölcsapkodás

nagyon ciki helyzetbe kerültem, megakart csókolni, és csak miután elfordítottam a fejem esett le hogy mit szeretett volna...

úgy tettem mint aki nem vette észre, tudom ez butaság volt.

hogy oldjam az ebből támadt feszkót agyament fejjel párna csatázni kezdtem vele  

bejött, mert egy kósza pillanatban összenéztünk megállt az idő egy pillanatra és megtörtént..

megcsókolt

annyira finoman és érzékien tette ezt hogy a testem minden porcikája bele remegett,

elborult elmém nem kívánt mást csak hogy egész este az Ő karjai között legyek, csókoljon és öleljen..

mint a kamaszok ültünk a raklapból készült bútoron és csókokat loptunk a másiktól.

de az este a végére közeledett, mennünk kellet

kézen fogva sétáltunk a kihalt város utcáin és mint a filmekben meg meg álltunk én lábujjhegyre pipiskedve a nyakába, a hajába markolva Ő a csípőmbe kapaszkodva a lámpa fénye alatt csókolóztunk.

hazavitt és úriember módjára viselkedett, 

életem egyik legszebb estéje volt..

köszönöm

Megosztás a facebookon

első randi

hónapok óta erről beszélünk, ezt vártunk már mióta,

és most mégis úgy érzem hogy talán Ő ezt már nem akarja,

paranoiás vagyok, tudom jól,de mégis így érzem.

este minden kiderül, a gyomrom már a torkomban ugrál,csak abba hagyja valamikor,mondjuk ha véget ért a randi.

szomorú leszek ha nem lesz belőle semmi, de felállok majd belőle.

tegnap egy számomra nagyon kedves személy azt mondta hogy erős vagyok és akaratos, és én hiszek Neki.

ha rosszul sül el a randi akkor is lesz valahogy, B tervem mindenesetre van,szóval nem gáz, de jobban szeretném az A-t

Megosztás a facebookon

ismerem Őt évek óta

még sem tudtam ki Ő valóban.

egy beszélgetéssel kezdődőt minden,

más szemmel kezdtem nézni mindent.

nem gondoltam volna soha,

vonzódás indult meg bennem iránta.

nem tudom meddig jutunk ebben,

de bízni akarok benne.

bár nem tudom mennyi értelme,

több száz kilométer a lakhelye.

pár nap múlva fény derül mindenre,

nem menekülhetünk el egymástól messzire.

össze leszünk zárva egy országban,

más nyelvet beszélő emberek hadával.

 

 

 

Megosztás a facebookon

megtehetem -e hogy nem kérdezem meg?

figyelmen kívül hagyhatom őt?

tudom hogy nem..

de iszonyatosan félek

mi lesz hogyha nemet mond?

megakarom próbálni, most tényleg

szükségem van rá hogy legalább meg próbáljam.

nem akarok még egy lehetőséget elszalasztani!

ha nem sikerül akkor is legalább elmondhatom hogy én megpróbáltam.

fura lesz? persze hogy az

de melyik új dolog nem az?

mi lesz hogyha nemet mond?

összetöri a szívem...

 

Megosztás a facebookon

hosszú távú futás ez az egész,

de a végén nem az nyer aki az első lesz hanem akinek sikerül beérnie.

de mi számít a célvonalnak?

nem az amit mások elvárnak tőlünk,

hanem a saját elvárásaink amiket magunknak állítunk fel.

és mi van ha sikerül a célt elérni?

akkor üres lesz az életünk?

vagy addig hajszoljuk a célokat míg végett nem ér az életünk?

mire jó ez?

hogy ne legyenek unalmasak a mindennapjaink?

olyan az életünk amilyenek megéljük nem?

vannak akiknek egy hegy megmászása ,

 a másik véglet amikor már az az adrenalin mikor a városba beér a busz..

 

Megosztás a facebookon

dühös vagyok, csalódott

dühömet ajtó éles csapódása jelzi,

csalódottságom néma hallgatás, kínos csendje rejti.

nyugodt lelkem háborogni kezd,

mint a tenger elpusztít mindent.

nem kint a terepen viszi messzire a haragot,

belsőm dobozában a falaknak csapkodja ostorát.

könnycsatornám csapját szorongatja,

ha tudná, régen beszorult annak sugara.

 

Megosztás a facebookon